A vogonok újra támadnak!

fotó: Yahoo! Movies

Szamárfülesné és én a múlt héten a postaládánkban egy-egy értesítőt találtunk tértivevényes küldemények érkezéséről. Nem volt időnk azonnal felvenni őket, ezért pár napig aggódó pillantásokkal szemeztünk velük, ugyanis mindkettő feladója az agymosás legalapvetőbb szabályai szerint frissen átnevezett NAV volt.

A vogonok újra támadnak, de vajon mit akarhatnak? – kérdezgettük egymást egész este.
– Talán valami az ingatlanadóval kapcsolatban? – nézett rám szamárfülesné tanácstalanul.
– Vagy mégis ránk verik a telekadót? – néztem vissza a kezeimet széttárva.

Csak két nappal később nyugodtunk meg, amikor szamárfülesné munka után végre megszerezte a leveleket. Mint kiderült, a vogonok mindössze annyit akartak közölni velünk, hogy „Megállapítom, hogy [a 2010. évi személyi jövedelemadójának 1-1%-áról] rendelkező nyilatkozata(i) érvénytelen(ek).”

Namost ez mind rendben, szép tőlük, hogy megírták, hogy a nyamvadt 1-1 százalékainkat is ellopták, de azon túl, hogy meg sem próbálják tisztázni, hogy melyikkel volt gond a kettő (összesen 4, azaz négy) közül, vagy hogy mi volt a gond egyáltalán, az indoklást ízes vogon tájszólással, három teljes oldalon keresztül részletezik. Csak annyit értünk belőlük, hogy 5000 Ft-ért fellebbezhetünk. És ha már itt tartunk, mi az hogy a 2010-es dolgainkról most nyilatkoznak? Pár hét múlva 2012-őt írunk! Pofám leszakad!

Már nem emlékszem, hogy a nyilatkozaton volt-e olyan rész, hogy „□ Nem kívánok további levelezést folytatni az adóm 1 százalékáról rendelkező nyilatkozataim érvényességéről.”, de ha nincs, akkor nem lehetne rá tenni egyet? Köszönöm.

A pécsi vidámpark ne nyugodjék békében

fotó: Meskoo

Szomorúan olvastam, hogy bezár a pécsi vidámpark.

http://www.bama.hu/baranya/kozelet/bezart-a-pecsi-vidampark-a-nosztalgia-elesztheti-ujra-406126

Persze nem kerülhette el a sorsát. Igazából csoda, hogy ennyi ideig húzta. Szerencsére, amikor legutóbb szamárfülesnével elsétáltunk mellette, kitaláltuk hogyan lehetne megmenteni, és most ingyen és bérmentve el is mondom mindenkinek.

A retró vidámpark ötlete persze adja magát, mindenkinek ez jut róla eszébe (Debrecenben félig-meddig meg is csinálták), de mi a tökéletes retró vidámparkot álmodtuk meg. Korabeli képekről felújítanám a helyet a legapróbb részletekig, az utolsó szegélykőig. A személyzet korabeli ruhákban teljesítene szolgálatot, a belépőjegy eredeti vagy utántervezett retró lenne, a büfében korabeli italokat és ételeket lehetne kapni. De csak azokat; nem lenne félmegoldás. A blokkok a régiek lennének, a pénztárgép szintén, minden a legapróbb részletekig kidolgozva.

Ha már beindult a bolt, plusz ráadásként szerződtetnék statisztákat (a pécsi egyetemisták hogy örülnének ennek), akik korabeli öltözékben flangálnának fel-alá, fiatal párok korabeli babakocsit tologatnának, dodzsemeznének, vagy Bambit szürcsölnének a büfé kerthelyiségében. Lehetne velük fényképezkedni, de lenne egy házi fotós is, aki olyan profi képeket készítene, hogy távozáskor kevesen sajnálnák otthagyni értük azt a pár ezrest, és lenne egy szövetkezeti bolt is, ahol 60-70-80-as évekbeli tárgyakat lehetne venni. Mindezt a békebeli táncdalfesztiválokból válogatott zene festené alá az oszlopokra erősített retró hangszórókból.

Az biztos, hogy nem lenne még egy ilyen az országban. Csak úgy özönlenének ide a népek, hogy megcsodálják, de persze lehet követni a nagy magyar néphagyomány is, és sopánkodni, hogy milyen szar az élet, meg hogy jaj, miért nem jön ide senki.

I. Gábor titkos élete

fotó: Frans (3Djavu.nl)

Bizonyára mindenki hallott már a nagy pécsi I. Gáborról. Állítólag maga az ördög, a PTE consigliere di tutti consiglierije. Tavaly bűnszövetségben elkövetett vesztegetés gyanújával letartóztatták, 30 millió forint (hú, ez azért sok pénz!) óvadék ellenében szabadon engedték, majd a munkahelyén beteget jelentett, hazament, és valami egyetemi VIP-kártyával vásárolgatni kezdett az interneten. Állítólag összesen 2,5 millió forint értékben, de aztán valami szemfüles PTE-s észrevette, letiltották a tranzakciókat, és végül csak 100 000 forint kár érte az egyetemet.

Namost nekem fogalmam sincs, hogy ki ez az I. Gábor, és valóban elkövette-e bűnszövetségben azt a vesztegetést. Az, hogy a szabadulása után az első dolga az volt, hogy táppénzre menjen, és bevásároljon az interneten mások pénzéből, nem vall túl okos emberre, és megkockáztatom, hogy majd az ügyének a kimenetelét is egy kicsit befolyásolni fogja.

Viszont egy nagyon fontos információ hiányzik a híradásokból, ami számomra azonnal eldöntené, hogy bűnös-e a faszi: vajon mit rendelt I. Gábor az interneten 2,5 millió forint értékben azzal a VIP-kártyával?

Mert ha ugye lélegeztető gépet vett a klinikának, akkor az egészen más tészta…

Majdnem moziba mentünk

fotó: aeter

Szamárfülesnével a minap a Plázában járva elhatároztuk, hogy elmegyünk moziba. Mivel az szóba sem jött, hogy 1290 forintért megnézzünk egy „sima” filmet (azoknak moziban befellegzett), a 3D-sek (Conan, a barbár, Frászkarika, Hupikék Törpikék, Verdák 2. és Zöld Lámpás) közül pedig egyikhez sem fűlött a szemünk, inkább megvacsoráztunk, hazamentünk, és letöltöttünk egyet a több ezer film közül, amit a neten találni.

Nem, nincs bennem egy csepp szégyenérzet sem emiatt.

Az a helyzet, hogy – bár a filmgyártók jó helyen kapiskálnak ezzel a 3D-vel – a mozik nem nagyon törik magukat, hogy becsábítsanak. (Hogy ez a Völgyesiné bemutatja mekkora egy szar!) Inkább üresen tátonganak (legalábbis a legutóbbi mozis emlékeim szerint csak mi ketten ültünk a nézőtéren), ami bizonyára nem jó nekik.

Nem tudom, lehet, hogy tévedek, de van egy olyan tippem, hogy ha egy vetítésen az üres helyeket ingyen adnák, az csak szinte elhanyagolható többletköltséget jelentene a mozinak. (És akkor a pattogatott kukoricás bevétellel még nem is számoltam – legfeljebb a vetítés után kicsit jobban meg kéne dolgoznia a pénzéért a takarítónőnek.) Azt nem hiszem, hogy a mozinak érdeke lenne kihasználatlanul tartani a termeket, a zsúfoltság pedig nem ijesztene el senkit, hiszen akkor eleve kevesebb széket raknának be.

Éppen ezért támadt egy ötletem. Az üléseket egyre olcsóbban árusítanám. A premier napján teljes árat kérnék, de naponta, vagy legalábbis bizonyos időközönként egyre olcsóbban árulnám a jegyeket egy előre meghatározott minimum (mondjuk 500 Ft körüli, de akár alacsonyabb) értékig.

Tehát aki hamar meg akarja nézni a filmet, az drágábban jutna hozzá, akit nem zavar, hogy az utolsó előadást látja, az akár egy ötszázasért is megnézhetné.

Aztán lehetne előadásonként is differenciálni a jegyárakat, hiszen aki legelőször veszi meg, az választhat a teljes nézőtér bármely széke közül, tehát akár többet is megadna egy jegyért, akit meg nem érdekel, hogy hová ül, az olcsóbban megkapná. Mint a piacon a krumpli. Ahogy fogynak a jegyek, a vetítés időpontjához közeledve egyre olcsóbban lehetne őket megvenni, és az aktuális ár mindig ki lenne írva a pénztár fölött egy kijelzőn.

A nagy kérdés az, hogy ettől a mozik bevétele nőne, vagy csökkenne?

A világ második legrosszabb ötlete

Szamárfülesnével a múlt héten nyaralni voltunk. Igazán remekül sikerült, de most valami egészen másról szeretnék beszélni.

Amikor a hazaérkezésünk után a munkahelyemen kérdezték a kollégáim, hogy merre jártunk, és mondtam, hogy Szegeden, a beszélgetés szinte kivétel nélkül az alábbi forgatókönyv szerint zajlott:

– Rokonoknál?
– Nem – mondom –, csak nyaralni.
– Wellnesseltetek?
– Neeem – mondom –, csak városnézés meg ilyesmi. Tudod, hogy van ez…
– Pfff – néztek rám, mintha nem lennék teljesen komplett.
– Csak nincs valami baj Szegeddel? – kérdeztem vissza óvatosan.
– Ja neeem – rázták a fejüket –, csak azon gondolkodtam, hogy vajon miért pont Szeged?
– Hát csak úgy megnéztük – vontam meg a vállam.
– És van valami érdekes Szegeden?
– Persze – mondtam –, sok minden – majd nyomban vissza is kérdeztem: – Voltál már ott?
– Persze – néztek rám megint, mintha hibbant lennék. – Iskoláskoromban.
– És emlékszel belőle valamire?
– Van ott valami folyó, nem?

A lekezelő tónusukból egyértelműen kiderült, hogy valószínűleg a világ második legrosszabb ötlete lehet Szegedre menni nyaralni. Így aztán megkérdeztem, hogy ők merre jártak az idén, nehogy jövőre elkövessük ugyanezt a hibát. Mondanom sem kell, hogy általában olyan kitérő válaszokat kaptam, hogy „Nincs arra nekünk időnk!”, meg „Örülök, ha nem kell menni sehová!”. Mindeközben persze megint kiült az arcukra az a „Hogyan jutott el ez idáig az evolúcióban?”-nal vegyes „Melyik bolygóról jött ez?”.

Na, épp erre gondoltam közben én is.