Potyanyaralás

fotó: kitedrums

Mivel a szeptemberben lejáró CHF hitelünk évekig sikeresen átrendezte a nyaralási szokásainkat (és talán mert kicsit azt is nehezen tudtuk elképzelni, hogy milyen lesz majd az élet a hitel után) nyáron gyorsan igényeltünk két Citibank hitelkártyát, amihez a cég ingyen repülőjegyeket osztogatott.

Kicsit gyanakodva fogadtuk ugyan a nagylelkűséget, de miután rendben elrepültünk Athénba, és már két napja nem találtak ott ránk a Citibank fizetett ügynökei, október 1-én kimerészkedtünk a szállodai szobánkból, és kimentünk a reptérre. A terv szerint az Olympic Airlines gépén elrepültünk volna a mindig szemfüles szamárfülesné által kinézett Miloszra, ami kb. félúton van Kréta felé, és mellesleg talán a világ egyik legszebb szigete.

Persze amikor az athéni megérkezésünkkor a reptéren lefoglaltuk a jegyeket még nem sejthettük, hogy október elseje jelentős dátum lesz az Olympic Airlines életében. A pár nappal ezelőtt csődöt jelentett állami cég ugyanis éppen ezen a napon nyitott újra Olympic Air néven, hogy “egy új korszakba lépve kiterjessze szárnyait, és új kalandokra induljon.” És mellesleg törölje az aznapi miloszi járatunkat.

Rövid sorban állás után aztán az Olympic pultjánál egy készséges földikisasszony megnyugtatott minket, hogy természetesen méltányos kártalanításban részesülünk a kellemetlenségekért, és még a jegyünket is díjmentesen átírja a másnap délutáni járatra.

– És ha azt is törlik? – tettem fel a logikus kérdést.

– Neeeem, neeem! – rázta a fejét rutinosan, mint aki aznap már nem először hallja ezt. – Ha ma látszik a számítógépben a holnapi járat, akkor az biztosan megy.

Persze nem ment, így újabb kártérítés és a jegyünk visszaváltása után (végül hajóval jutottunk el Miloszra) az a helyzet állt elő, hogy a nyaralás végén több pénzünk volt, mint amennyivel elindultunk.

Bár nem szívesen, de azt hiszem erre illik azt mondani, hogy “Ez a bejegyzés a Citibank és az Olympic Air(lines) nélkül nem jöhetett volna létre!”