|
| fotó: Juan N Only |
Athén lenyűgöző város. Egykor (és kicsit talán még most is) a világ egyik legmenőbb helyének számított, ahol a filozófia, a méltányos végkielégítéseket osztó demokrácia, Periklész, Platón, Szophoklész és Szókratész bölcsője ringott.
A város olyannyira hemzseg az ókori romoktól, hogy minden sarokra jut egy kupaccal. Csak az athéni metró 1991 és 2000 közötti építése közben több mint 50 000 lelet került elő a földből, amelyek nagy részét jobb híján a metrómegállókban állították ki. Az új Akropolisz Múzeum alapjainak a kiásásakor pedig egy komplett i. e. 4. századi település maradványai kerültek elő, ami miatt a fejüket vakaró építészeknek a közvélemény nyomására végül az egész épületet betoncölöpökön nyugvó üvegpadlóra kellett emelniük.
Ami engem Athénban mégis leginkább lenyűgözött, az az utcákon mindenfelé – de legtöbbször teljes hosszában az oldalukon – heverő kutyák voltak. Bár szinte mindegyiken volt nyakörv, a lefitymáló tekintetükből egyértelműen kiderült, hogy a kóborkutyák szabad életét élik és nem ugat nekik senki. Leginkább a romok közelében lehetett számítani a felbukkanásukra, de mintha az övék lenne az egész város, feküdtek ezek mindenhol: az utca közepén, bankautomaták előtt, és Félix, a Bar Skulos schnauzer-fejű pultosa szerint ők feküdtek az Olympic Airlines privatizációja mögött is.
Minderre természetesen bizonyítékaim is vannak »
2009. október 15. - 16:54 |
De sok kutya! Tényleg a kutyák városa.
2009. október 15. - 18:27 |
Cinikus.
2009. október 16. - 22:31 |
Egyszer az egyik megette a sonkás szenyóm, amikor ott voltam XD
2009. október 17. - 13:14 |
Chuck Norrisnak van 3 pitbullja és 2 dobbermanja, mégis a házánál egy táblán csak ezt látod: “Vigyázat, Chuck Norris!”
2009. október 17. - 13:17 |
upsz…
2009. november 8. - 18:09 |
Most olvastam, és rögtön Athén kutyái jutottak eszembe:
“A gyaurok talán el se tudják képzelni, hogy mi az isztambuli utcákon csapatostul kószálunk, szabadon és gazda nélkül, ha úgy tartja kedvünk, elálljuk az utat, húzódhatunk meleg sarokba, vagy éppen hűvös árnyékba, hogy egy jót szundítsunk; oda szarunk, ahova kedvünk tartja, és abba marunk, akibe akarunk.”
Pamuk Orhan: A nevem Piros.
2010. augusztus 11. - 14:21 |
A sztambuli kutyákról már Gárdonyi is írt:
“Mert tudni való, hogy Konstantinápoly a kutyák paradicsoma. Ott vagy nincsenek udvarok, vagy ha vannak, a házak tetején vannak; hát a kutya nem fér el sehova. Azok a vörös szőrű, róka formájú ebek százával lepik néhol az utcákat. A török nem bántja őket, sőt mikor egyik-másik kutya kölykezik, a kapuja mellé vet egy rongyot vagy gyékénydarabot, hogy segítsen rajta. Azok az ebek takarítják, tisztogatják Konstantinápolyt. Még a mi időnkben is a négyszögletes bádog szeméttartókat minden török a kapuja mellé üríti. A szemetet a kutyák megeszik. Mindent megesznek, ami nem vas és nem üveg. És nem is rútak, nem is vadak azok az ebek. Akármelyiknek pattintunk, örömmel csóválja a farkát. Nincs olyan köztük, amelyiket meg ne lehetne simogatni.”
Gárdonyi Géza: Egri csillagok
2011. július 1. - 14:54 |
Az athéni tüntető kutya:
http://erdekessegek.info/ez-a-kutya-minden-tuntetesen-ott-van-190.html