A világ második legrosszabb ötlete

Szamárfülesnével a múlt héten nyaralni voltunk. Igazán remekül sikerült, de most valami egészen másról szeretnék beszélni.

Amikor a hazaérkezésünk után a munkahelyemen kérdezték a kollégáim, hogy merre jártunk, és mondtam, hogy Szegeden, a beszélgetés szinte kivétel nélkül az alábbi forgatókönyv szerint zajlott:

– Rokonoknál?
– Nem – mondom –, csak nyaralni.
– Wellnesseltetek?
– Neeem – mondom –, csak városnézés meg ilyesmi. Tudod, hogy van ez…
– Pfff – néztek rám, mintha nem lennék teljesen komplett.
– Csak nincs valami baj Szegeddel? – kérdeztem vissza óvatosan.
– Ja neeem – rázták a fejüket –, csak azon gondolkodtam, hogy vajon miért pont Szeged?
– Hát csak úgy megnéztük – vontam meg a vállam.
– És van valami érdekes Szegeden?
– Persze – mondtam –, sok minden – majd nyomban vissza is kérdeztem: – Voltál már ott?
– Persze – néztek rám megint, mintha hibbant lennék. – Iskoláskoromban.
– És emlékszel belőle valamire?
– Van ott valami folyó, nem?

A lekezelő tónusukból egyértelműen kiderült, hogy valószínűleg a világ második legrosszabb ötlete lehet Szegedre menni nyaralni. Így aztán megkérdeztem, hogy ők merre jártak az idén, nehogy jövőre elkövessük ugyanezt a hibát. Mondanom sem kell, hogy általában olyan kitérő válaszokat kaptam, hogy „Nincs arra nekünk időnk!”, meg „Örülök, ha nem kell menni sehová!”. Mindeközben persze megint kiült az arcukra az a „Hogyan jutott el ez idáig az evolúcióban?”-nal vegyes „Melyik bolygóról jött ez?”.

Na, épp erre gondoltam közben én is.