A sárga esőköpeny

Frank sárga esőköpenyben

fotó: danielle1117

Tomi múlt heti gombás bejegyzéséről eszembe jutott egy Angliában megtörtént eset, amikor a citromsárga esőköpenyem mentette meg az életem.

Akkoriban egy rövid ideig életem talán legnagyszerűbb munkáját tudhattam magaménak. Minden hétköznap reggel egyórás sétára vittem egy Smudge névre hallgató izgága spánielt a falumhoz közeli common-ban, ami tulajdonképpen egy kerítéssel körbekerített “közös” erdő (városokban park) volt, amit legeltetésre is használtak.

Mindezért még fizettek is, amitől csak akkor nem éreztem magam a világ legszerencsésebb emberének, ha esett az eső, ami Angliában ugyebár inkább feltétele, mintsem kizáró oka a természetjárásnak.

Annak az ominózus napnak a reggelén is borult volt az ég és csepergett az eső, ezért felvettem a citromsárga esőköpenyem, gumicsizmát húztam, pórázra tűztem az örömében a bőréből majd kivonagló Smudge-ot, és útnak indultunk.

Jobban mondva elvonszolt a common kapujáig, amin túl aztán a legnagyobb örömére végre szabadon engedtem. Mint akit puskából lőttek ki, körbenyargalta a közeli farmon foglalkoztatott termetes, ám annál bambább aberdeen angus-okat, majd amíg én komótos léptekkel beljebb haladva azon elmélkedtem, hogy vajon sorstársaimnak most milyen lehet szupermarketek polcait töltögetni ugyanezért az órabérért, ő – talán azt gondolva, hogy ez életének utolsó nagy futása – jobbra-balra óriási nyolcasokat leírva, hol előttem, hol mögöttem az ösvényre kivágtatva “követett.”

Aznap egy új útvonalat fedeztem fel a terület közepén csordogáló patak túloldalán, és már épp kiértem volna a common egyfajta “főterének” szerepét betöltő tisztásra, amikor jobbra a hátam mögül éktelen ágropogás, gallyrecsegés és erdei-aljnövényzet-zizegés törte meg a csendet.

Ezt pár másodperc csend után fájdalmas rikoltozás követte, amiről először azt gondoltam, hogy talán egy fácán repült véletlenül az amúgy mindig jámbor Smudge szájába, de amikor hátranéztem az ösvényen, a madarat a szájában szorongató Smudge helyett két nála nem sokkal nagyobb, ám jóval rémültebben csetlő-botló, rajzfilm-csíkos őzgida futott felém.

Meglepődni nem sok időm maradt, mert pár pillanattal később Smudge is kirobbant a bokrok közül az ösvényre, nem annyira üldözve őket, mint inkább fülét-farkát behúzva, rémült oldalpislantásokkal menekülve valami elől.

Namost én az őzeket mindig is ilyen kis kecses, nyájas és legfőképpen olyannyira félénk állatoknak képzeltem, akik még a saját árnyékuktól is megugranak, de az amelyik Smudge után pár méterrel ugrott ki az ösvényre egyik sem volt. Ami azt illeti marha pipának látszott. És nagynak… És ahogy vészes sebességgel közeledett felém egyre nagyobbnak…

Egy pillanatig csak álltam ott dermedten, majd mikor a két őzgida és Smudge már a sípcsontomnak csapódva mind egy gombócban hemperegtek előttem földön, az utolsó gondolatom az volt, hogy “Jé, ennek olyan széles a mellkasa, mint egy orrszarvú segge!” és ösztönösen az egyetlen fegyverrel védekeztem, ami a kezem ügyébe akadt: a citromsárga esőköpenyemmel.

Szerencsére nem volt becipzározva, így mint valami színhibás batman, a sarkait megragadva széttártam amennyire csak tudtam, és akkorát üvöltöttem, hogy egész Hampshire beleremegett.

Rajtam kívül csak az őzmama hökkent meg jobban. Azt nem mondanám, hogy hanyatt-homlok menekült, de némiképp lelassított. Az egyetlen akit igazán meg tudtam ijeszteni az az időközben a hurkapálca lábaikra tápászkodó gidák voltak, akik egymást taposva menekültek be a bokrok közé (Smudge talán ekkor már otthon volt), de így legalább egy csapásra megszabadultam az utánuk siető őzmamától is.

Legalábbis ezt gondoltam, mert az istennek sem tágított. Az ösvénnyel párhuzamosan haladva jó pár száz méteren követett még a fák között, és bár tudom, hogy ez hülyén hangzik, de nagyon úgy tűnt, hogy kinézett magának. El akart kapni. Isten bizony.

Na, azóta hordok mindig magamnál egy sárga esőköpenyt.

Advertisements

2 Replies to “A sárga esőköpeny”

MINDEN vélemény SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s