Kulcsok

The Guy with the Keys
fotó: justmakeit

Minden egyes alkalommal, ahogy közeledek a házunk kapuja felé, vadul túrni kezdem először a nadrágom, majd a táskám zsebeit, és amikor végre előhalászom a kulcscsomóm, sóhajtva rájövök, hogy felesleges volt strapálnom magam. Ez már évek óta így megy, pontosan azóta, amióta számkódos kaputelefont szereltek fel a bejárathoz.

Ilyenkor persze mindig megfogadom, hogy legközelebb nem ugrok be, de úgy látszik, hogy ez a kulcsolós dolog mélyen bele van ivódva az emberbe. A kulcscsomóm egyébként elég súlyos darab (egy állatkerti gorillához könnyebb lehet bejutni, mint hozzánk), a hátsó dupla-zsilipes bejárati kapuk kulcsán kívül van még rajta egy a postaládához, a folyosón lévő rácshoz, a lakás ajtajához, és egy kulcs, amit nem árulok el, hogy mihez való.

Mindezeket az emberek azon elenyésző százaléka miatt vagyok kénytelen magammal hordani, akik pofátlanul ráteszik a kezüket arra is, ami nem az övék. Nélkülük nem lenne szükség zárakra és kulcsokra, mint ahogy riasztókra, kapukra, kerítésekre, pénztárosokra, ellenőrökre, rendőrökre, biztonsági őrökre, és APEH vogonokra sem.

Szép világ lenne, de ha jobban belegondolok, annyi lenne a munkanélküli, hogy előbb-utóbb valaki biztos rátenné a kezét valamire, ami nem az övé, és kezdődhetne az egész elölről.

Reklámok

2 Replies to “Kulcsok”

MINDEN vélemény SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s