Nyaralás

fotó: mrzeta

Már jó ideje tudom, hogy a nyaralás egy kész rémálom. Nem is értem, hogy miért vág neki az ember évről évre.

Elmegy egy idegen helyre, ahol senkit és semmit nem ismer, csak felgyűrt ingujjú bajuszos büfésakálok lesnek rá a lenyitott pultablakok mögül, hogy egy kis hasmenésért cserébe megkopasszák. Minden nap, egész nap abból áll, hogy baktériumgóc WC-k után kajtat, meg árnyékot keresgél, aztán az izzadtságfoltos pólójában megszomjazik, csak hogy az egész hercehurca elölről kezdődhessen. Ráadásul mindezért súlyos pénzeket fizet.

Aztán meg az, hogy az ember hétfőn visszamegy a melóhelyre és a reggeli pár órás sokk után vigyorog, mint a tejbetök nem azért van ám, mert “kipihente magát”, meg “kikapcsolódott”. Lófrászt! Örül, hogy végre megint ingyen van a huggyozás, meg a hűtött szódavíz, párszáz forintba kerül az ebéd a már jól ismert baktériumtenyészetből, ami után már csak alig pár órát kell kihúzni a 24 fokos irodában. És persze közben csörög a kassza, mert még pénzt is kap mindezért.

Holnap reggel 4:30-kor indulunk.