Az új pár kesztyűm

Gene Tunney’s Boxing Gloves
fotó: National Museum of American
History Smithsonian Institution

Tegnap vettem egy pár új bőrkesztyűt a H&M-ben.

Nem akartam én kesztyűt venni, nem nézegettem előtte más boltokban az árakat és a választékot, egyszerűen csak meg­tetszett, és megvettem. Hazaérve aztán gyorsan el is szégyelltem magam. Pécsi tükeként milyen dolog már, hogy svéd burzsujok vagyonát gya­ra­pít­va, kí­nai rab­szolgák vérével cserzett bőr­kesztyűt veszek Pécsi Kesztyű helyett? Ha a Lady Gagának jó a pécsi, akkor mit játszom én itt az agyam?

A Ferencesek utcájában van egy pofás Pécsi Kesztyű Márkabolt, naivan arra gondoltam, hogy majd az interneten végignézem a választékukat, és ha találok valami hasonlót, akkor visszaviszem a H&M-est.

Namost nem egészen úgy alakult a dolog, ahogy elképzeltem. Először is rákerestem a “pécsi kesztyű” kifejezésre a Google-ban. Az első találatra kattintottam, egy kissé gyanús, Szom-Hor nevű kft. weboldalára. Az első oldalon a legújabb cikkük fogadott, amivel a kedvcsináló szöveg szerint “a divatvilág kedvelőinek kedvében szeretnék járni, mely az aktuális azaz, a 2013/2014 ősz és tél divatszíneiről íródott.” Biztos klassz dolgok a divatszínek, egyszer majd én is el akarok bennük mélyedni, de most Pécsi Kesztyűt keresek.

Kattintottam hát a második találatra, ami “GANT Pécsi Kesztyű” néven hirdette magát. Első pillanatra úgy tűnt, hogy ezzel közelebb jutok a megoldáshoz. A weboldalon kesztyűk voltak, de mintha visszacsöppentem volna a betárcsázós időkbe, az egész weboldal a 90-es évek hangulatát idézte. A kesztyűkről apró, pixeles és túlélesített képek sorakoztak középen egy görgetősávos keretben, mindenféle árazás, vagy egyéb olyan kényelmi funkciók nélkül, hogy a képekre kattintva nagyban lehessen megnézni őket. Balra egy ázsiai kesztyűmodell mosolygott rám fura pózba tekeredve, amire rákattintva váltott a kép, és egy másik modell jött a helyére. Legalább a nőket lehet kattintgatni, gondoltam. A weboldal alján egyetlen cím, telefon- és faxszám állt, alattuk egy kattinthatatlan emailcímmel, bizonyára abban a tévhitben betűzve “@” helyett “at”-tel, hogy érdemesebb a vevőt szopatni, mint kapni pár kéretlen levelet.

Bevallom, itt kezdtem elbizonytalanodni, hogy akkor mi is van ezzel a Pécsi Kesztyűvel? Bár nem volt szándékomban, kénytelen voltam jobban elmélyedni a témában, és kiderült, hogy alakult valami Pécsi Kesztyű Klaszter, ami összefogja a pécsi kesztyűkészítőket, blabla, vedd a magyart, még valami termék nonprofit kft is belekeveredett az ügybe.

Namost szerintem valaki nagyon félreért itt valamit. Nem akarok én kikulturálódni kesztyűgyártásból, meg közösségi élményt szerezni, divatszínekről diskurálni vagy megmenteni városunk iparát. Egy pár Igazi Pécsi Kesztyűt szerettem volna büszkén viselni, de igazság szerint a választék is elszomorító. Hacsak nem a webnek valami titkos szegletében van az a kollekció, amiből a Gagáék válogatnak, akkor nagyon siralmas amit láttam; igazából megboldogult nagyapám menőbbet hagyott hátra maga után.

Marad tehát a H&M-es bőrkesztyűm, amiben Kozelt fogok hamarosan szorongatni az erkélyen, mert ha már itt tartunk (és így tél közeledtével bevallom, ez már tényleg inkább csak kötözködés), Szalon sört vajon hol lehet kapni a városban?

Reklámok

2 Replies to “Az új pár kesztyűm”

  1. Azt hiszem, mi jobban “büszkék” vagyunk “ez mind, mind pécsi kesztyűre”, mint akiknek ez lenne a dolga. Egyébként az Árkádban láttam az Irgalmasok u. felőli kijárat folyosóján kesztyűket árulni. Meg se fordult a fejemben, hogy nem pécsi kesztyű. Utánajárok.

MINDEN vélemény SZÁMÍT!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s