Szalon

Szalon világos sör  3 | by korom
fotó: Dr. Korom János

A munkahelyemen mindig van egy kis mozgás, és így időnként van felvételiztetés is. Nem vagyok egy nagy interjúztató, és nem is nagyon szeretem csinálni, de azon az alapon, hogy igazából nekem mindegy mit mond a pályázó csak beszéljen, az egyik jól bevált kérdésem, amit mindig elsütök, hogy mi volt a legszörnyűbb munkahely, ahol valaha dolgozott, és ahová semmi pénzért nem menne vissza. Vagy ha ilyen nincs, akkor mi volt a legkevésbé jóemlékű hely, és miért.

Jópár interjút végigültem már, és azt kell mondjam, hogy szinte kivétel nélkül mindenki a Pécsi Sörgyárat mondta, ha szerepelt az előző munkahelyei között. A legutolsó ilyen (aznap már a második) csávónak egyenesen ökölbe szorult az arca a dolog említésére, és valami olyasmit mondott, hogy hát nagyon putri volt, és sörrel locsolták a csótányokat, meg hogy azóta nem is iszik Szalon sört.

Namost ez eléggé elgondolkodtató, és némileg magyarázatot adhat arra, hogy legutóbb miért nem ízlett az a dobozos Szalon, amit végre valami csoda folytán sikerült valahonnan beszereznem. Aztán persze arra is fényt deríthet, hogy miért nem lehet egyáltalán Szalon sört kapni sehol? Miért folyik mindenhol a csapból Soproni, meg Borsodi egy olyan városban, ami Magyarország legrégebbi sörgyárában Magyarország legrégebben bejegyzett sörét készíti?

Kár ezért a dologért na.

Hangszerboltok Pécsen

Lovely instrument
fotó: MIKI Yoshihito

Biztos mindenki van így néha, de egyik este rámjött, hogy akarok venni egy midi billentyűzetet. Ez majdnem olyan mint egy szintetizátor, csak nem szól magától, számítógépre kell kötni, és az végzi a szintetizálást. Számítógépes zenét lehet vele csinálni, tulajdonképpen adatbevitelre való, amire a számítógép billentyűzete is jó, csak hát egy zongorabillentyűzethez megszólalásig hasonló dologgal sokkal kényelmesebb. Hiába na, öregszem.

Namost rövid internetes tájékozódás után nyilvánvalóvá vált, hogy olyan 30-40 ezer forint körül valóra válthatom az álmomat, és az is hamar világos lett, hogy semmi árverseny nincs. Mindenhol forintra ugyanannyi egy-egy hangszer az egész országban. Biztos a szolgáltatásban versenyeznek a boltok, gondoltam naivan.

Az első bolt

Mivel csak egy idióta vesz interneten hangszert, és amúgy sem voltam teljesen biztos benne, hogy mit is szeretnék pontosan, először Pécs (ha nem az ország) legnagyobb hangszeresét kerestem fel. Az utólag nyilvánvalóan teljesen naiv elképzelésem az volt, hogy majd ki lesz ott állítva egy csomó billentyűzet, amiket számítógépre kötve ki is tudok próbálni. Ehhez képest három darab volt a polcon. Az eladó szerint mind a három használt volt, amit később kettőre módosított, vagyis egyetlen darab új billentyűzet volt az egész boltban, és az is a leggagyibb vacak volt, amit valaha láttam. Olyan gumisan süppedős billentyűi voltak, mintha Kína legtávolabbi sarkában szerelték volna össze, amire az eladó javasolt egy másikat, és mondta, hogy be tudja rendelni. Amúgy nem volt túl jó a csí a boltban, valamiért olyan hideg profizmus volt jelen, amit nem kedvelek. Inkább az úgynevezett családias boltokat részesítem előnyben, mert azokban általában jobb a kiszolgálás, és szívesebben is hagyom ott a pénzem. Mondtam neki, hogy még körülnézek máshol, és a javaslatai alapján további internetes keresésbe kezdtem, és meg is céloztam egy konkrét billentyűzetet.

A második bolt

Munkába menet egy ilyen dj-s bolt előtt halad el az utam, fiatal szimpatikus szürkepólós fiúk szoktak előtte sertepertélni, így egyik nap hazafelé menet betértem oda. Láss csodát, ki volt állítva a kinézett billentyűzet egy kisebb verziója (ezek a billentyűzetek általában a billentyűk száma szerint 25-49-61 méretűek), és ugyanebből az előző, régebbi modell is. Mivel a régebbinek a billentyűmechanikája szárazon nyomkodva jobbnak tűnt, feltettem a naiv kérdést, hogy rádughatnánk-e egy számítógépre (volt egy kikapcsolt Mac a kiállítópulton), hogy konkrétan, működés közben is kipróbálhassam őket. A válasz az volt, hogy most valami rendezvényük van, meg amúgy is a gépre is fel kéne telepíteni valami programot. Mondom ráérek a dologgal, ha két hét múlva visszajövök, és addig előkészítik a gépet, nekem az is jó. Erre az volt a válasz, hogy jobban járok, ha hozom a saját laptopom, ha már úgyis ilyesmivel foglalkozok. Ezen jót derülve mondtam a fickónak, hogy nem ezzel foglalkozok, hiszen épp most akarok venni egyet. Ebben maradtunk.

A harmadik bolt

Közben találtam még egy hangszerboltot, ami az interneten még családiasabb, one-man-show-nak tűnt. Ma elmentem oda, és mivel a próbálgatásról már rég lemondtam, kerek perec megkérdeztem az elsőre szimpatikus fickót, hogy egy Alesis V49-est akarok venni, van-e nála. Nincs. Mondom, akkor tudna-e berendelni egyet. Igen, úgyis lesz a héten szállítás. Szuper, mondom, és ugye kipróbálhatom majd? Persze. Oké, mondom, de ha esetleg nem tetszik, akkor nem veszem meg. Belefér? Hát, mondja a fickó, nem túlságosan, mert ez a nem tetszik elég tág fogalom, blabla, blabla, de nem akar itt vitatkozni ezen, mert nem vagyunk egy szinten. Szó szerint ezt mondta. Nem vagyunk egy szinten. Hát tényleg nem.

Aztán

Bár nem voltunk egy szinten, a harmadik boltossal abban maradtam, hogy berendeli nekem a cuccot, és a húsvét előtti szombaton ki tudom próbálni. Szombaton azért a biztonság kedvéért felhívtam előtte, és azt mondta, hogy most ez így húsvét előtt nem fért bele, mert csak hogy tudjam, neki “ilyenkor ki kell fizetni az árut”.

Végül

Rájöttem, hogy ezek a MIDI-billentyűzetek gagyi játékszerek, és kis virtuális drótozás után a tabletemet wifi-n keresztül ugyanúgy lehet működtetni, mint egy rendes MIDI-billentyűzetet (beszarás!). Inkább veszek egy jóravaló digitális zongorát, csak előbb helyet kell neki találni. Remélem szamárfülesné hamar talál hozzá egy jóravaló házat…

A buli

Szamárfülesné ma este a régi kollégáival vacsorázott. Nem tudom, hogy miért jó kedden este elmenni vacsorázni bármilyen szempontból is, de a magam módján gondoltam, kihasználom a helyzetet, és kirúgok a hámból.

Munkából hazafelé beugrottam a Penny-be, és megvettem a bulihoz valókat: 2 doboz sört, egy multivitamin italt, és egy mirelit pizzát. A jól bevált 4-sajtos pizzám helyett egy másikat választottam, főleg azért mert a márkája TUTTA® volt, és még az is rá volt írva, hogy AMERICAN-STYLE. Nem ám. Igazából azért ezt vettem, mert 399 Ft volt, és ez a kép virított az elején:

0_pizza_doboz

Persze tisztában voltam vele, hogy 399 Ft-ért nem lesz ilyen Kánaán, de azért amikor az első sör után kivettem a pizzát a dobozból, alaposan lebiggyedt a szám:

1_pizza_zacskos

Arra gondoltam, hogy talán csak a fóliaborítás olyan lehangoló, ezért gyorsan levettem róla, és rögtön meg is bántam. A fólia legalább hagyott valamit a fantáziának:

2_pizza_suletlen

Talán a sütés majd kihozza belőle az állatot, gondoltam, és a dobozon lévő utasítást követve megsütöttem 180 fokon. 17-19 perc múlva izgatottan nyitottam ki a sütő ajtaját:

3_pizza_sult

Itt egy pillanatra eltűnődtem, hogy vajon nem Margaritát vettem-e, de a doboz eleje nem hazudott: SONKÁS-GOMBÁS.

Még egyszer összehasonlításképpen:

4_pizza_comp

Azt nem mondanám, hogy rossz volt. A második sörrel toltam be, és közben azt képzeltem, hogy 6 melegszendvics.

Szamárfüles bodzaszörp receptje 2.0

Elderflower Cordial 2010
fotó: Claire Sutton

Update: A tanulságokat levonva a következő nyáron megcsináltam a még tökéletesebb verziót.

A tavalyi bodzaszörp receptemből levontam a tanulságokat, és az idén tökéletesítettem. Szerénykedhetnék, de az a nagy helyzet, hogy második próbálkozásra alighanem összehoztam a világ legjobb bodzaszörpjét. Íme:

Hozzávalók:
kb. 15 db bodzavirág
kb. 1 kg cukor
kb. 3 liter víz
kb. 20 gramm aszkorbinsav
kb. 2 egész citrom

 

Az elkészítés menete:

  1. 1 kg cukrot egy 5 literes lábosban 3 liter vízzel elkevertem. Lassú tűzön szirupot főztem belőle, és hagytam kihűlni.
  2. A bodzavirágokat a zöld szárakról amennyire lehet levagdostam, hogy minél kevesebb zöld (szár) íz menjen bele.
  3. A citromokat héjastól félkarikára szeleteltem.
  4. A bodzavirágokat a kihűlt szirupba tettem a citromszeletekkel együtt, amiket közben jól bele is nyomkodtam.
  5. Hozzáadtam a 20 gramm aszkorbinsavat.
  6. Az egészet jól összekevertem, és egy kistányért tettem a tetejére, hogy víz alá kerüljön az összes bodzavirág.
  7. Három napig fedő alatt állni hagytam, és közben néha megkevertem.
  8. Három nap után a szirupból kivettem a bodzavirágokat, belenyomkodtam, a citromokat még jobban belenyomkodtam, és a végén leszűrtem a levet.
  9. Flakonokba töltöttem.

Épp most ittam egyet hideg szódával, és egy szétmarcangolt marokkói mentalevéllel. Finom.

Valakitől hallottam, hogy mézzel is lehetne csinálni. Bár az eléggé megnyomja a költségeket, jövőre kipróbálom.

Aztán közben az is eszembe jutott, hogy biztos pálinkát is lehetne főzni belőle?

Refill

Trust doesn't come with a refill
fotó: crymsonvyxsin

Az Árkádban egymás mellett van a KFC és a Burger King. Nem különösebben szeretem a KFC-t, de van náluk ez a refill dolog, hogy az ember csak egy poharat kap, és magának töltögeti a gépi üdítőt ahányszor akarja. Különösen nyáron jó dolog ez, meg ha ketten van az ember.

A Burger Kinget ez felettébb érzékenyen érinthette, mert nemrég ők is bevezették. Ennek örömére a múltkor szamár­füles­nével vettünk pár sajtburgert, és hozzá egy refilles üdítőt. Már ott gyanús volt a dolog, hogy a kiszolgáló megkérdezte, hogy milyen üdítőt kérek. Mondom neki, miért fontos ez, ha úgyis én töltöm? Azért, mert az elsőt ő adja. Na, mondom magamban, ezek milyen rendesek, az elsővel nem nekem kell bajlódni. Valamivel a KFC elé akarnak kerülni.

Aztán amikor kiürült az első pohár, és elmentem újratölteni, meglepve kortyoltam bele az újratöltött fantámba. Épp olyan volt, mint a húgy. Úgy fel volt vizezve, amilyet még a leglehúzósabb helyeken sem engednének meg maguknak. Először arra gondoltam, hogy valami gond lehetett a géppel, ezért kiöntöttem a löttyöt, és újratöltöttem gyömbérrel. Na, az is fel volt vizezve. Aztán beugrott, hogy láttam egyszer egy nőt a refill állomásnál reklamálni.

Végül összeállt a kép, de hacsak nem valami másról van itt szó (kicsit reménykedem, hogy így van), még mindig nem nagyon értem a dolgot. Hát hülyék ezek? Vagy csak a magyarok ennyire birkák? Erre valaki komolyan rábólintott a Burger Kingnél? Vagy csak egyéni akcióról van szó? Lehet, hogy ez csak a pécsi üzlet specialitása?